Tótszerdahely nevének előtagja a „tót” szlávot jelent, ez utal a lakosság horvát eredetére. A „szerdahely” néven – valószínűleg szerdai napon tartott vásárairól- 1370-ben említik először. Tótszerdahelynek 1697-től hívják. A portyázó török többször is elpusztította Szerdahelyt, már csak azért is, mert a szomszéd Molnáriban állt a Zrínyiek egyik végháza. 1690-ben a Kanizsa felszabadítására gyülekező hadak 1690-ben ismét felégették Szerdahelyt, lakosai ezúttal is a Murán túlra menekültek. A szerdahelyi emberek az ország összes nagyberuházását végigdolgozták, ennek eredményeként szinte 15 év alatt újjáépült a falu.

Tótszerdahelyen ma úgy 1200-an élnek. A lakosság túlnyomó többsége horvát ajkúnak vallja magát. A horvát nyelvnek a „káj” dialektusát beszélik. A községben élnek betelepedett magyarok, de ezek száma elenyésző.

A horvát nyelvet leginkább az idősebbek és a középkorosztály tagjai beszélik anyanyelvi szinten, de a helyi általános iskolában kötelező óra keretében tanítják a fiatalabb korosztályok számára. A lakosság 99%-a római katolikus vallású, hitéletükben is fontos szerepet kap a horvát nemzetiségi lét (horvát nyelvű szentmisék, horvát nyelvű imakönyv).